Bár nem igazán tudtam hogyan indulhatnék neki, mivel nem volt még méhész ismerősöm. Olvasgattam róla mégis miből áll, hogy működik, hogyan foghatnék bele de egyedül semmi rutin illetve tapasztalat nélkül nem mertem. És egyszer csak édesapám hazaállított  10kg mézzel. Egyik ismerősétől/kollégájától kapta. Nem egy minden napi esemény. Mint egy utolsó hívó szó, hogy már tényleg lépjek egy nagyobbat. Akkor kóstoltam meg először más mézet az Akácon és a Vegyes virágmézem kívül. Csodálatos volt, teljesen magával ragadt. Fel is vettem nemsokkal rá azzal a bizonyos méhésszel a kapcsolatot. Meglepően szívesen fogadott. Egy kis ismerkedés után csak úgy folytak a szavak. Mintha már ismertük volna egymást. Sajnos mesze lakott 3 busszal értem oda és mindig csak pár órát tudtam ott tölteni de az a pár óra mindennél többet ért akkor. Az ő segítségével ösztönzésével vágtam bele és 2013 májusában megvettem az első 4 családom. Azóta fejlesztgetem kis méhészetem, hogy minél több és minél jobb minőségű méhészeti termékeket állíthassak elő.
Ez volt a célom egyik fele, a sikeresebb fele, de a másik fele se véletlen alakult úgy ahogy. Ugyebár a tűzoltóságra szökő évente egyszer van felvételi akkor is 50-szeres túljelentkezés és ha nem vagy előtte önkéntes illetve rokon vagy ismerős akkor igen nehéz bekerülni. Gondolom ismerős... Legalábbis akkor még így volt. És nem kerültem be. Helyette elhelyezettem a szakmámban a fémiparban, nem egy vágyálom de így idővel egészen megtetszett és úgy alakult a dolog, hogy a tűzoltóknak most már katasztrófavédőknek leágazott. Süllyed a magyar bürokrácia markában. Ezért is gondolom, hogy részemről szerencsésen alakult a sorsom. A többi innentől meg a jövő.